A ku­ta­tás egy cso­dá­la­tos do­log, me­lyet nagy szen­ve­déllyel űzök. Bár­ki­nek szí­ve­sen se­gí­tek ab­ban, hogy ezt a bo­nyo­lult, sok ener­gi­át fel­emész­tő mun­kát át­ve­szem tő­le, mely egy hét­köz­na­pi em­ber­nek éve­kig is el­tart­hat­na.
Mun­kám so­rán több ezer ol­dal­nyi, sok­szor la­tin nyel­vű anya­köny­vet fé­sü­lök át az ada­to­kért, le­vél­tár­ba, könyv­tár­ba já­rok. Gon­dol­ko­dom, ke­re­sem az össze­füg­gé­se­ket és min­den fel­lelt ada­tot té­nyek­kel tá­masz­tok alá. Sok­szor ne­héz­sé­get je­len­te­nek a név­vál­toz­ta­tá­sok, vagy a gya­ko­ri ne­vek is­mét­lő­dé­se a te­le­pü­lé­se­ken. Eze­ket az aka­dá­lyo­kat is igyek­szem le­győz­ni.

A leg­gyak­rab­ban egye­nes­ági csa­lád­fá­kat ké­szí­tek. Ez azt je­len­ti, hogy a ki­in­du­lá­si sze­mély­től kezd­ve az összes fel­lel­he­tő szü­lő­párt fel­tün­te­tem. Ha egy fel­nőtt vo­na­lán in­du­lok el vissza­fe­lé az idő­ben, ak­kor jó eset­ben 6-7 ge­ne­rá­ci­ó­ig el­ju­tok az anya­köny­vek­ben, az­az az 1800-as évek ele­jé­ig, né­ha az 1700-as éve­kig is! Vég­te­le­nül iz­gal­mas ér­zés a rég el­fe­le­dett ősök ne­vét lát­ni ré­gi anya­köny­vi be­jegy­zé­se­kben, be­le­lát­ni az éle­tük­be, olyan, mint­ha idő­uta­zá­son ven­nénk részt.

A csa­lád­fa át­adá­sa­kor a Meg­ren­de­lő is­mer­ni fog­ja elő­dei ne­vét, szár­ma­zá­si he­lyét, fog­lal­ko­zá­su­kat, va­la­mint et­ni­kai ho­va­tar­to­zá­su­kat, val­lá­su­kat, tár­sa­dal­mi hely­ze­tü­ket. Ha olyan ér­de­kes­sé­ge­ket is rej­te­nek a do­ku­men­tu­mok, mint pél­dá­ul dup­la es­kü­vők test­vé­rek­kel, el­tit­kolt gyer­me­kek, csa­lá­di drá­mák, azo­kat is fel­jegy­zem. Elő­for­dul, hogy ne­me­si rang meg­lé­té­re is fény de­rül.


Kap­cso­lat­fel­vé­tel­kor egy táb­lá­za­tot kül­dök, me­lyet ki­tölt­ve vá­rok vissza a mun­ka meg­kez­dés­hez. Mi­nél több a ki­in­du­lá­si pont an­nál na­gyobb va­ló­szí­nű­ség­gel ve­zet si­ker­re a ku­ta­tás. Leg­fon­to­sabb in­for­má­ci­ók a fe­le­ke­ze­ti ho­va­tar­to­zás és a la­kó­hely biz­tos is­me­re­te. Kü­lö­nö­sen fon­to­sak a ha­lál­ese­tek is mert azo­kat rit­kán ta­lá­lom meg vé­let­len­sze­rű­en, csak ha cél­irá­nyo­san ke­re­sek egy adott év­kör­ben, egy te­le­pü­lé­sen. Nem tud­ha­tom, hogy a szü­le­té­si he­lyé­hez ké­pest kit ho­va so­dort az élet, mi tör­tént ve­le.


Fon­tos ki­emel­ni, hogy ki­zá­ró­lag a mai Ma­gyar­or­szág te­rü­le­tén tu­dom fel­ku­tat­ni az ősö­ket!
Ha kül­föld­re nyúl­nak a szá­lak, ak­kor he­lyi ku­ta­tó be­vo­ná­sa szük­sé­ges fel­ár el­le­né­ben. A csa­lád­fa el­ké­szü­lé­si ide­je a kez­dés­től szá­mít­va kö­rül­be­lül 1-2 hó­nap.


Na­gyon nép­sze­rű mos­ta­ná­ban DNS vizs­gá­lat út­ján nyo­moz­ni a szár­ma­zá­sunk után. A Meg­ren­de­lő­im gyak­ran fel­te­szik a kér­dést, hogy az mi­ben kü­lön­bö­zik az én mun­kám­tól. A vá­lasz igen egy­sze­rű: a ren­ge­teg mun­ká­ban! A le­vett, be­kül­dött DNS min­tá­ból ki­mu­tat­nak egy szá­za­lé­kos ér­té­ket, ami az egyén szár­ma­zá­sá­nak föld­raj­zi, nép­cso­por­ti tí­pu­sá­ra utal. Mi­vel ezt ren­ge­te­gen el­ké­szít­te­tik, egy óri­á­si adat­bá­zis jön lét­re és nagy va­ló­szí­nű­ség­gel le­het ta­lál­ni olyan ro­ko­no­kat, akik­kel va­la­mi­lyen szá­za­lék­ban kö­zös a ge­ne­ti­kai ál­lo­má­nyunk, az­az na­gyon tá­vo­li ro­ko­nunk - mert volt egy kö­zös ősünk, pld az 1700-as évek­ben. De ez a ku­ta­tás itt meg is állt. Fon­tos meg­je­gyez­ni, hogy egy ilyen vizs­gá­lat meg­ren­de­lé­se­kor szá­mol­ni kell a sze­mé­lyes ada­tok tá­ro­lá­sá­nak min­den koc­ká­za­tá­val, hi­szen a ge­ne­ti­kai in­for­má­ci­ónk ezen­túl meg­lesz a tesz­te­lő cég adat­bá­zi­sá­ban.